cFM2A2238_edited.jpg

Szabó Edina

Az én történetem

Egy év után döntöttük el a párommal, hogy jöhet a baba. Régebb óta ismertük egymást, mindketten fiatalon szerettünk volna szülővé válni. Még ebben az évben megkérte a kezem, majd egy év múlva össze is házasodtunk. Az esküvő után pár hónappal jött az első pozitív terhességi teszt. Sajnos hamar vége lett az örömünknek, a baba a 11. héten elhalt, művi befejezésre volt szükség. Ezután vártunk még körülbelül fél évet, de nem estem teherbe, ekkorra összesen már kb. két éve, így megkezdődtek a kivizsgálások.

 

A vizsgálatok során a nőgyógyászom mindent rendben talált. Gyógyszeres kezelés, inszeminációk sora, de nem hozott eredményt. Ekkor irányított az orvosom egy meddőségi intézménybe minket. Sokkolt. Én 26 a férjem 33 éves volt akkor. Újabb vizsgálatok, orvosok, kezelések. Négy sikertelen beültetés után intézményt váltottunk.Az 5. beültetésből pedig megfontak az ikreink. Szerettünk volna örülni, de nem mertünk. Aztán teltek a hetek, hónapok túl a 20. hetes genetikai vizsgálaton már kezdtük elhinni, hogy minden rendben lesz. Aztán a 23. héten egy hajnalban váratlanul megindult a szülés. Rohantunk a kórházba, de sajnos már nem lehetett semmit tenni. Elvesztettük a babáinkat. Akkor azt gondoltuk, hogy itt a vége és nem lesz több próbálkozás. Hosszú és nehéz út, de hálás vagyok minden percéért, mert nagyon sokat tanultam belőle emberekről, kapcsolatokról és ami talán a legfontosabb, magamról.