cFM2A1919 - Copy.jpg

Szebényi Krisztina

Az én történetem

Tomival, a férjemmel 2013 óta vagyunk egy pár. 2015-ben esküdtünk, és nagyon szerettünk volna babát. Nekem egy korábbi nőgyógyászati okból kifolyólag már eleve bizonytalan volt, hogy valaha teherbe tudok-e esni. Nem is vártunk sokat, 3 hormonkezelésem volt, de tökéletes panel mellett sem volt petesejtem. Lelkileg és testileg is nagyon megviselt ez az időszak, így végül az örökbefogadás mellett döntöttünk. 2018 áprilisában jelentkezünk a Pest megyei Tegyeszhez. A határoztunk 0-4.5 éves korú, bármilyen nemű és származású, korrigálható egészségügyi állapotú gyermekre, testvér vagy ikerpárra szólt. 2019 júliusban csörgött a telefon. Lenne egy várandós, akinek a háttere miatt már több család nemet mondott. Gondozatlan terhesség volt, egy hajléktalan, dohányos, alkalmi szerhasználó, kezelt nemibeteg, részben roma származasú lány volt állapotos. A hívás előtti nap azt mondtam, Tomi nekünk holnap gyerekünk lesz, ebből a nyaralásból hárman térünk haza. Erre a megérzésre hivatkozva azonnal igent mondtunk. Patrik 34. hétre, 2019. július 26-án, a maga 2.2 kilójával makk egészségesen érkezett. Majd az első születésnapja után nem sokkal az alapítvány éves találkozóján a vezető jelezte, hogy a lány újra várandós, de korai terhesség. Szeretné, ha a születendő baba szülei is mi lennénk. Nem volt kérdés. Ezt a terhességet a 30. héttől kísértem. Márk 2021. február 15-én született meg a 41. hétre, szintén egészségesen. Később szeretnénk egy harmadik gyereket is, de kizárólag örökbefogadás által. Nekünk a szív szerinti gyerekek az utunk, általuk váltunk teljessé, családdá.