Felmerülő érzések és kérdések a párkapcsolatban

Frissítve: máj. 14.

Ha lombik programban vesztek részt, egészen biztos, hogy sokféle vizsgálatokon vagytok már túl, és megéltétek a különböző érzések hullámvölgyeit. Azt tapasztalom, hogy nagyon kevés információ áll rendelkezésetekre azzal kapcsolatban, milyen lelki megterheléssel járnak ezek a folyamatok, nem beszélve arról, hogy mik azok a praktikák, amelyek segíthetnek titeket átlendülni a megpróbáltatásokon. Felmerülhettek bennetek olyan gondolatok is, hogy megkérdőjeleztétek érzéseiteket pl. „normális, hogy ezt érzem, vagy valami baj van velem?” Ebben az írásban szeretném nektek megmutatni, hogy milyen érzésekkel, kérdésekkel találkozhattok a lombik program elején és szeretnék rámutatni arra is, hogy minden érzésnek van helye, és nem vagytok ezekkel egyedül.




Az első érzések, reakciók


Amikor orvoshoz fordultatok, tapasztalhattátok, hogy megváltozott a babavárás hangulata. Amíg korábban azt gondoltátok, hogy egészségesek vagytok, és természetesnek találtátok azt, hogy eltelt néhány hónap sikertelen próbálkozásokkal, addig egy év eltelte után megjelenhetett egy stressz faktor. Hallhattátok az orvosaitoktól, hogy egy év rendszeres védekezés nélküli együttlét után javasolt orvosi segítséget igénybe venni. Ezt követően elkezdődnek a kivizsgálások, ahol találkoztok az első akadályozó tényezőkkel, az első leletekkel, amelyek rosszabb eredményt mutatnak a vártnál, és ehhez kaptok egy diagnózist is: meddő.


„Ez most komoly? Ez nem történhet meg velem… Mindig is gyereket akartam. Miért nem kezdtünk bele hamarabb? Ez most az én hibám akkor? Mi van, ha a párom hibája?”


Ilyen és hasonló gondolatok keringhetnek a fejetekben. Ahogyan jönnek az eredmények a vizsgálatok során és az orvos felfedezi az eltéréseket, paradox módon csillapodhat a kétségbeesés és a szorongás, ugyanis megtudjátok, mi a probléma és koncentrálhattok a megoldásra annak érdekében, hogy az eredmények az egészséges tartományba essenek.


Amikor a párunk hozza a rossz eredményeket


Gyakran előfordul az az eset, amikor ti magatok egészséges értékeket mutattok a vizsgálatok során és a párotok az, akinél problémát vélnek felfedezni. Az első érzések ilyenkor a féltés, az aggodalom, viszont rögtön ezután bekapcsolhatnak olyan dilemmák is, hogy „mi van, ha nekem lehetne gyerekem, és a páromnak nem. Mi lesz így velünk, hogy lesz így gyermekem?”


Átmeneti, de komoly belső vívódásokat hozhat ez az érzés, mert bár nagyon szeretitek és féltitek a párotokat, mégis aggódtok azért, hogy az álmotok, hogy szülők legyetek, hogyan lesz megvalósítható. Ezek az érzések természetesek, ne haragudjatok miattuk magatokra, mert biztos, hogy a párotok iránt érzett szeretet, összetartozás érzése erősebb lesz és mindent meg fogtok tenni a másikért.


Hogyan tovább?


Problémától függően az orvos felír gyógyszereket, illetve javaslatokat tesz életmódbeli változtatásokra akár étrend, akár mozgás formájában. Az életmódbeli változtatásokat nehezebb lehet elviselni, mert míg a gyógyszert beveszitek és az „teszi a dolgát”, addig ezeket a változtatásokat a magatok erőfeszítésével kell beépíteni a mindennapokban, ami az elején frusztrációt okozhat.


Emellett megjelenhet a szomorúság és a düh váltakozása, s az az érzés, hogy „miért velünk történik meg mindez”. Ha a család beavatásra került, érkezhetnek tőlük kéretlen megjegyzések és tanácsok, pl. „miért nem gondolkoztatok hamarabb, miért vártatok eddig a gyerekvállalással?”. Ezek a megjegyzések amellett, hogy nem veszik figyelembe az érzéseiteket, gondolkodásotokat, körülményeiteket a babavállalással kapcsolatban, addig nagyon fájóak és generálhatják a szégyen érzését bennetek. Mindenki a saját életének a legjobb szakértője, és nincs még egy olyan ember, aki ugyanazon az úton ment végig, mint ti magatok. Ezért biztosan azért kezdtétek el a próbálkozást akkor, amikor, mert addigra értetek meg ti és a kapcsolatotok is.


Mindemellett átszőheti a mindennapjaitokat a tehetetlenség érzése, az ingerlékenység, és különösen érzékennyé válhattok arra, ha a körülöttetek lévő párok (családtagok, barátok, ismerősök) életébe gyermekáldás következik be.


Mihez kezdjetek ezekkel a rossz érzésekkel?


Először is, fogadjátok el ezeket az érzéseket, hiszen természetes, hogy csalódottnak, dühösnek érzitek magatokat, hiszen találkoztatok egy akadállyal abban, hogy elérjétek egy régi vágyatokat, hogy szülők legyetek.

Nagyon fontos, hogy együttérzőek legyetek magatokkal és egymással is. Azonban törekedjetek arra, hogy bár teret adtok ezeknek az érzéseknek, utána igyekezzetek kikeveredni ebből a negatív spirálból, ugyanis ezek a rossz érzések megjelennek testi szinten is. Gondoskodjatok jól magatokról annak érdekében, hogy másokról is jól tudjatok gondoskodni.


Ehhez segítségül szolgál az Önegyüttérzés gyakorlata1.

Ez a technika hozzájárul ahhoz, hogy elengedjétek a tökéletesség ideáját, és megengedőek legyetek magatokkal. Segít abban is, hogy a nehézségeitekre madártávlatból tekintsetek (pl. annak a felismerése, hogy a helyzetetek másokkal is előfordul, nem vagytok vele egyedül). Végül pedig segít átértékelni a jelen helyzetet.


A gyakorlat 3 fontos gondolat felidézéséből áll:

  1. gondolat: Ez a helyzet szenvedést okoz nekem.

  2. gondolat: A szenvedés az élet része, nem csak az én tapasztalatom.

  3. gondolat: Együttérzek magammal, kedves vagyok magamhoz, mert most erre van szükségem.

Képzeljetek el egy kedves ismerőst: hogyan viselkedne velem? (mosoly, érintés, stb.)

Egy barátot is elképzelhettek, aki hasonló helyzetben van, mint ti és tegyétek fel magatoknak a kérdést: hogyan tudnék vele együttérző és kedves lenni? Mit mondanék neki?


Ha megválaszoltátok az a) és a b) kérdéseket, akkor képzeljétek el, hogy megadja az elképzelt barát, ismerős ezt a gondoskodást nektek és élvezzétek ki ennek a nyugalmát.



Felhasznált irodalom:

Neff, K. (2015): Self-Compassion: The Proven Power of Being Kind to Yourself


Írta:

Miklovicz Anita

5 megtekintés0 hozzászólás